Mit elbír az ember, és mennyi mindent nem vesz észre!
Persze el vagyunk kényelmesedve és már egy apróbb komfort csökkenés is rosszul esik számunkra, ha az egy küszöbérték felett van. Erre egy jó példa, hogy sorkatonaként ablaktalan zuhanyozóban hideg vízzel is képes voltam zuhanyozni, persze nem kevés idő kellett, hogy megszokjam. Ajánlom mindenkinek, aki elég egészségesnek érzi magát. (anno fiatalon ez nem lehetett még probléma, ma én is elgondolkodnék, hogy újra kipróbáljam)
Aki elég bátornak érzi magát, javaslom próbálja ki.
A hideg zuhanyhoz a legjobban úgy lehet hozzászokni, ha a meleg vizet lassan elzárjuk és fokozatosan éri testünket a hideg. Ha van meleg víz!
De régen nem volt!
Az első alkalommal őrült fájdalommal járt, az agyamat kellett legyőzni, nehogy kiugorjak a víz alól. Emlékszem, ahogy a hideg víz behatolt a csontig és lassan, mire tiszta lettem, és a szappanhabot is lemostam, már nem is fájt annyira. Hamar rájöttem, hogy sokkal rosszabb ugrálni, nemcsak azért, mert a zuhany alatti vastag jég csúszós. Ahogy újra kezdtem, talán még jobban fájt, mint előtte. Aztán mikor az agyamat meggyőztem, hogy jobb túl lenni rajta, mint ki-be ugrálni és koszosan maradni, akkor már fel sem szisszentem. Ez kényszer-helyzet volt és persze a kiképzés opcionális része. Meleg-fürdő havonta egyszer, lábgombával együtt járt, ami viszont utólag fájt. Arról nem is beszélve, hogy a katonai sátorban felállított fürdő az alakulótér és a tél közepén, akár mínusz 10 fokban, nem adott felhőtlen luxusérzést.
Szóval a hideg zuhany az, amit el lehet viselni és ez minden másra is igaz a mindennapjainkban.
- Ilyen hideg zuhany volt 1990-ben, amikor egyik napról a másikra tűréshatáron túl emelkedett a benzin ára (egy gazdasági hideg-zuhany). Mi lett belőle? Taxisblokád!
- Hirtelen a svájci frank árfolyama duplájára nőtt és mi lett belőle? Hitel károsultak botránya!
Valahogy azóta is lassan felkúszik a benzin ára jóval a tűréshatár fölé és mi mégsem megyünk utakat lezárni. Miért? Mert csak hetente egy-két forinttal érik el ugyanazt, lassan hozzászokunk és bár észrevesszük, de mégsem "fáj" annyira.
Ebben a században ez a politikában is általános lett. Ezt a bankok, a kormányok is jól megtanulták és majd lassabban csavarják ki belőlünk a vért is. Az nem kérdés, hogy megteszik. Lassan.
Ennek köszönhetően már az új háború is ilyen. Most egy kis robbantás itt, majd ott. Mindig egy kicsi pusztítás és mire felocsúdunk, akkora már a kertünk végében is pokolgépet fognak tesztelni.
Mert nincs kétség, hogy a harmadik nagy háború éppen most folyik.
Lassan. Komótosan, bekúszik a bőrünk alá.
