A téglakerítés postaláda
alatti kis beszögellésében talált magának éjszakai menedéket Kuplung, a kutya,
ahol a házban lakó gazda-asszony rátalált. Azonnal betessékelte némi
simogatással kényeztetve, és már melegítette is az előző napról megmaradt
gulyáslevest.
— Ez marhahús! — gondolta
magában a kutya falatozás közben, és máris tudta, itt jó helye lesz. Manapság
kevés az olyan ház, ahol a gulyáslevest marhahúsból csinálják, azt nem is
számítva, hogy ebből itt még maradék is akad. Elégedetten lefetyelte a finomságot,
néha felnézett az asszonyra és szelídebb szemét próbálta mutatni. Jól tudta,
hogy kezesnek kell lennie, akkor mindenki őt kényezteti majd. Manapság nehéz jó
gazdát találni, főképpen egy olyan kóbor ebnek, mint amilyen ő maga is.
Hamar kiderült a bőség
oka. A házban lakott a falu polgármestere, akivel most új dimenzióba lépett a
mi kutyánk. Eddig volt már nyugdíjas, hajléktalan, vállalkozó és még milliomos
kutyája is. Most a közmunka mezejére lépett. „ Ezt is ki kell próbálni” — állapította meg.
A következő napokban csak
a családdal ismerkedett. A házhoz még tartozott két nagyobb gyerek is, de ők
csak ritkán jöttek haza. A nagyobbik fiú már egyetemista, a kisebbik
fociakadémiára jár, őt hetente egyszer, vasárnap viszik a majdnem háromszáz
kilométerre lévő iskolába. Péntekenként a polgármester apuka autóval ment érte,
csak ritkán jött vonattal. A polgármester keresztény ember, minden vasárnap
templomba jár, de azért nem buzgó vallásos. A párt, amelynek tagja, s melynek
támogatásával a falu vezetője lett, sokkal tekintélyelvűbb, mint ő.
Éppen ezekben a napokban
készültek a nagyobbik fiával egy meleg felvonulásra, amire egy csomagtartónyi
tojást is bevásároltak a közeli tanyáról. Kötelességének érezte, hogy
gyerekeiben is elültesse az ellenérzést.
— A saját nemét
szerető ember, az ferde hajlamú, beteg ember — mondogatta, talán
kicsit többször is annál, hogy ne tűnjön fel, már-már inkább saját magát
győzködi.
Kuplung számára ez
egyértelmű volt. A felvonulás után is büszkén dicsekedett a tojásdobálás
eredményeiről. Felháborodottan számolt be arról, hogy még őket zaklatták a
rendőrök a felvonulók helyett.
A nyár esti hosszú,
borozgatós beszélgetésekből az is kiderült, hogy hamarosan választások lesznek
és a polgármester szénája nem áll jól. Az állandó iszákosságát, amely már
függőségig fajult, senki sem nézte jó szemmel. Már a saját pártja sem
választotta meg legutóbb a megyei közgyűlés esélyesei közé, és a pártlistában
is a vége felé kapott helyet. Mindezt felháborodva konstatálta, mintha vele
semmi baj nem lenne, csak azt hangsúlyozta: — Én alapítótag vagyok ebben a pártban, de nem becsülik meg
ezt sem!
Aztán a kampány alatt még
kevésbé törődött a választóival, igaz, egy alkalommal elindult a faluban, de a
harmadik háznál és a tizedik sörnél már sehova nem ment, úgy kellett hazavinni.
Ezzel a kampányt le is tudta. Így nem csoda, ha elvesztette a választást.
A választás után kicsit
nyugodtabb időszak következett, Kuplung is több időt töltött a volt
polgármesterrel. Időnként látogatók jöttek, akik sajnálkozva siránkoztak az
elvesztett választás miatt, de Kuplung nagyon is tisztában volt azzal, ki az,
aki álszenteskedik.
— Ez is elitta az
eszét! — gondolták magukban,
de ezt is csak a mi kutyánk hallotta meg a siránkozó szavak mögött.
Ezután egyik este olyan
dolog történt, amit még a kóbor eb sem gondolt volna ebben a békés családban.
Éppen a soron lévő csontot ásta el az udvar végében, amikor nagy hangzavarra
lett figyelmes. A gazda ordítozott, a feleség siránkozott. Mintha csak most
jött volna el a világvége!
Aznap délután tért haza az
egyetemről a nagyobbik fiú. Először nagy öröm és ölelgetés fogadta, estére
viszont mindent a fejéhez vágtak, mintha csak egy rajtakapott tolvaj lenne. A
fiú nagy ajtócsapkodással rohant el. Az apja egy jó idő múlva is eszeveszetten
kiabált utána, pedig már régen hét-határon túl járt, de legalábbis a
nagyszülőknél, akik egy utcával arrébb laktak. — Még hogy az én fiam
a férfiakat szereti? Hogy képzeli ezt? — kelt ki magából minden benyakalt feles után a volt
polgármester.
Kuplung aztán kihasználva
a csapkodós ajtókat és a tárva-nyitva hagyott kaput, szépen, csendben
odébbállt. Úgy gondolta, még a kóborság is jobb, mint egy ilyen faramuci család.
Talán még ma is keresi a
volt polgármester és a felesége.
Geo Radno
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése