A Nap sugarai éppen bekandikáltak a szoba ablakán, amikor a férfi felkelt az ágyából. Nagyon nehezen aludt el az előző este és most kissé fáradtnak érezte magát, de ez a nap tudta nagy fordulópont az életében. Az utolsó nap, hogy mások mondják meg mit tegyen. nagy lépésre szánta rá magát. Árokásó Alajos, mert így hívták őt a becsületes nevén a fürdőszobába ment és alapos zuhanyozás után nekilátott a borotválkozásnak. Mikor minden apró szőrszálat is eltüntetett az egyébként mindig szúrós arcáról, bement a szobába és felvette a kedvenc fehér ingét és nyakkendőt kötött. A szürke zakója zsebébe betette a szükséges igazolványokat és mielőtt elindult volna egy pillanatra megállt. Körülnézett, nemcsak a lakásban, hanem a fejében is. Mivel mindent rendben talált elindult a városi okmányirodába. Szeretett volna az elsők között ott lenni. Mert eldöntötte, hogy bejelentkezik. Végre elég pénze van ahhoz, hogy átírassa magát végre. A státuszváltás nem volt olcsó, de Alajos évek óta erre készült és minden megtakarítását erre szánta. Gazdag ember lesz. Az új státusz némi felelősséggel is jár, de most ezen nem töprengett. Elképzelte, hogy az évi 30 nap szabadság helyett mostantól maximum 30 napot fog dolgozni. A többi ideje szükséges arra, hogy el tudja költeni a pénzét, ami mostantól gyorsabban fog gyarapodni.
Az okmányirodában sorszámot húzott. Korán volt, de már sokan tolongtak a váróban, mégis az ő sorszáma az 1. szám lett. Gondolta, hogy biztosan ma senki nem akar gazdag lenni. Hamarosan sorra is került és a papírok kitöltésével még jó darabig lefoglalta az ügyintézőt, aki közben tanácsokkal látta el.
- Tudja mit fog kezdeni? - kérdezte a hölgy a pult mögött.
- Igen felkészültem! - válaszolta Alajos magabiztosan.
- Ezután nem kell sorban állnia sehol, ha elég ügyes akkor ezt egy alkalmas személy elvégzi maga helyett. Ha elég pénze van és ügyesen gazdálkodik a gyerekei is örökölhetik a státuszt. - oktatta ki a kontyos hölgy. - A zanzásítás folyamat fokozatos... - folytatta, -Amíg el nem éri a megfelelő méretet és akkor az éves szükséglete nem kerül majd többe, mint amennyi eddig egy hét alatt volt. Azonfelül a végleges állapotban, amelyet minél előbb ér el annál többet takarít meg, már nem lesz szüksége akkora élettérre, amely eddig kellett. Ezzel a fűtés, a lakás, az étkezés fenntartása is az ezredére csökken miközben sokkal jobb módban élhet ezentúl.
- Értem kedves hölgyem, tudja én erre készültem egész eddigi életemben. - mondta büszkén a férfi és kicsit hegykén kihúzta magát, miközben az ősz hajszálait rendezgette a magas homlokán.
- Az eljárás teljesen fájdalommentes, - közölte a festett hajú adminisztrátor a pult mögött, - Azonban vigyázzon mert a visszafordítási folyamat sokkal fájdalmasabb. - fejezte be a kioktatást az ablak mögött és a hosszú haját hátrarántva a kész iratokat letette a férfi elé.
- Sok szerencsét! - mondta kissé gépiesen, de őszintén a hölgy.
- Köszönöm! - válaszolt Alajos és már perdült is örömében kifelé az ajtón. Az ajtóban két férfi várta.
- Ön az Árokásó Alajos? - kérdezte az egyik hivatalosan és meg sem várta a választ máris átadott neki két zárt borítékot, az egyiken csak egy óriás viaszpecsét, a másik egy vastag, pufók boríték, amit semmi nem díszített.
- Ez az ön első küldeménye, - közölte vele a szemüveges úr, aztán az orra hegyére tolta az ó-arany keretű szemüveget a mutatóujjával bökdösve. - ezt csak abban az esetben bonthatja fel,- bökött a pecsétre - ha meggondolja magát és nem akar tovább Gazdag lenni. - fejezte be a mondanivalót a titkosrendőrnek kinéző fiatalember, majd mindketten két oldalról megkerülve beléptek az ajtón, ami automatikusan becsukódott utánuk.
Némi hezitálás és meglepődésből ocsúdó Alajos elindult az új élete felé. Hazafelé azon gondolkodott, hogy a pecsét nélküli borítékot kibontsa-e útközben, vagy majd akkor, ha hazaért. A kíváncsisága nyert. A buszon ülve felbontotta és belekukkantott. Több összefűzött irat is látszott a résen, ami nem gerjesztette Alajost arra, hogy kivegyen egyet is. - Majd otthon... - gondolta magában és a telefonjában kezdett el keresgélni. Valakit fel kellene hívnia, de úgy érezte ez most nem olyan, amit meg kellene osztania bárkivel. Unottan eltette a telefont.
Végre gazdag. Még nem érezte ennek előnyét, de tudta mit tett. Érezte a súlyt a mellén ami lassan eltávozik, és szabad levegőhöz juttatja a tüdejét is.
Tervezgetett. Ezután egészségesen fog táplálkozni, olyan ételek vehet meg amiről álmodott, vagy talán olyan is van amit még nem is ismer.
Hazaérve a felesége várta és átölelte. - Na milyen érzés? - kérdezte és megcsókolta. - Érzel valami változást, vagy ez még korai lenne?
Katalin, Alajos felesége, aki már évekkel ezelőtt próbálta rábeszélni, hogy gondolja meg és legyen végre gazdag. Ezt főképpen azért is szorgalmazta, mert egyik legjobb barátnője is jó módban élt és egyre kevesebb alkalommal látják egymást. Mintha csak leprásak lennének. Vissza akarta kapni a barátnőt és persze a jólét is ínyére vált. Amikor néha a nő meghívta, látta azt a filmekben látott pompát és szebbnél szebb ruhákat, amelyeket megengedhettek maguknak. Néha kapott egy-egy kinőtt darabot, amely most is ékessége a ruhatárának. Valamiért ezek a ruhadarabok sokkal ellenállóbbak, öntisztító hatásuk mellett, egyáltalán nem kopnak és nem is kopnak el úgy, mint az ő ruhadarabjai.
Alajos csak megrázta a fejét nemet intve, majd kicsit elszégyellte magát és lejjebb engedte az orrát. A felesége előtt nem kell játszania. Egyébként is szeretné mindig észben tartani, hogy honnan indult. A nyomorúság az albérletek és fagyos napok mellett a legrosszabb az volt, amikor napokig csak épp annyit evett, amennyi a túléléshez elegendő.
- Mostantól nem kell nyomorognunk. - emelte fel a hangját és aztán el is mosolyodott. Nem is tudja miért mondta ezt, amikor Katalin mindennel tisztában van.
A férfi éppen kibontotta magát a felesége karjaiból, amikor csöngettek. Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Valahogy most sokkal magabiztosabbnak érezte magát, mint előtte.
Az ajtóban, egy sapkás, hosszú-hajú, szőke férfi állt.
- Jónapot kívánok! - köszönt és egy táblát nyújtott a házigazda felé - kérem itt írja alá. - mondta és másik kezével az utca felé mutatott. A ház előtt állt az álomautója, amelyet a pályázatában is megírt.
- Ilyen gyorsan megkaptam? - kérdezte kicsit izgatott hangon.
- Az indulást a Zanza közösség finanszírozza, - közölte az idegen és folytatta:
- Természetesen a mellékelt borítékban egy időpont van megadva... - hóna alól kivette a piros borítékot és átadta Alajosnak.
- A társaság tagjai azt kérik, hogy tartsa be a tanácskozás időpontját, mert a halogatással sok időt és pénzt veszíthetnek ők is és maga is.
Alajos az elektronikus tábla üres mezőjére írta nevét és vissza adta a tinta nélküli tollat a futárnak.
- Köszönöm, - vette el a digi-tollat a kalapos és a zsebéből egy nyomógombos kütyüt vett elő. A házigazda kezébe nyomta és távozott.
- Katkám!! - kiabált be az ajtón a férfi a feleségének, de meg sem várva a választ kilépett az utcára és a kezében tartott dolgot kezdte el vizsgálni. - Vajon melyikkel nyílik? - kérdezte magában félhangosan, de mire kimondta a szerkezet egy érdekes hangot adott.
A jármű ajtaja azonnal kinyílt, ahogy a kezével közelített. - Na ez már a feromon érzékelős fajta biztonsági ajtó. Beszállt a járműbe és körülnézett. Mielőtt bármihez hozzányúlt volna egy hang figyelmeztette:
- Kérem előbb olvassa el a borítékot, mielőtt bármit tesz! Ha már elolvasta, akkor kérem adja meg a szükséges adatokat.
Alajosnak eszébe jutott a boríték és fegyelmezetten olvasni kezdte a puha-tapintású levelet.
A levélből megtudta, hogy ez a jármű a státuszának megfelelő márka, valamint, hogy ezt évente cserélnie kell. Azt is értette, hogy hamarosan költöznie kell egy sokkal nagyobb házba, valamint a vállalkozás amit át kell vennie jelenleg 11 embert foglalkoztat ebből a fele napi 12 órát dolgozó bejelentett melós, a többiek csak alkalmilag dolgoznak. Határozott intelem volt a bérezéssel kapcsolatban, minél képzettebb, ügyesebb embert kell alkalmaznia, akik lehetőleg a minimálbér alatti fizetést kapják, ha mégis több lenne, akkor a képzésen kap ötleteket hogyan és mit térítsenek meg a dolgozók. Az így megspórolt összegek hamarosan nagy vagyonhoz juttatják - gondolta az olvasás közben a sorok között.
Azt is észrevette, hogy semmi olyan nem szerepelt a leírásban, ami ne lenne szabályos. A végén egy időpontot látott, amelyben a státuszban lévők oktatására szóló meghívót talált.
Az egyéb részletes adatokat csak átugrotta, hiszen így is értett mindent.
A találkozó a státuszban régebben tartózkodók közé hívta, amelyen további hasznos instrukciókat ígért a levél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése